eF's life http://ef.blogger.hu Csupán gondolatok felvázolásának indult, hogy mi lesz belőle??! Meglátjuk... hu Levente http://ef.blogger.hu/2015/08/24/levente Boldogságod kulcsa

Önmagad megbecsülése!

Hogyan fogadhatnának el mások,

amíg, önmagaddal sem vagy kibékülve?

Hogyan szerethetnének,

ha Te is csak legyintesz önmagadra?

Légy bátor!

Légy büszke!

Légy végre fontos önmagadnak!

 

/Lakatos Levente/

]]>
Mon, 24 Aug 2015 21:01:12 +0200 172349_38088
parázs és láng (pt.II) http://ef.blogger.hu/2015/06/19/parazs-es-lang-pt-ii Kinga és Levente az a bizonyos éjszaka óta nem találkozott. Egyikük sem merte kezdeményezni az összejövetelt. A kapcsolatot azonban nem szakították meg egymással. A beszélgetéseik száma csökkent, ezzel ellentétben mélyült.

Levente még mindig nem találta meg a számára megfelelő lányt. Az egyéjszakás kalandok rabjává vált. Kinga azonban a barátja mellett van azóta is. A hullámvölgyeik ellenére kitartanak egymás mellett, de a lány már valamivel többre vágyik. Így indult az a bizonyos kedd reggeli nap is.

A keddi munkanap után Kinga és Zoé egy kávét beszéltek meg, ahol a szokásos pasi ügyeiket szokták megvitatni. Kinga aznap korábban érkezett a találkozóra, ezért elsőként Ő foglalta el az ablak melletti helyet. Szokása volt ide ülni, mert ezen a helyen megfigyelhette a mellette elsuhanó embertömeget. Miközben a kávéját szürcsölgetve felnézett, Leventét pillantotta meg maga előtt. A fiú már percek óta Őt nézte az ablakon keresztül. Kinga lélegzete elállt, majd egy pillanatra minden megfagyott körülötte. Levente elindult a kávézó bejárata felé, majd pár perc múlva már a lánnyal szemben ült. Csak köszönni szeretett volna, de képtelen volt megszólalni. Némán ültek egymással szemben. Mindkettejüknek rengeteg mondanivalója lett volna, de nem tudták hol is kellene elkezdeni.

Egy idő után a lány törte meg a csendet, de csak egy halk sajnálomot tudott mondani. Levente arcán halvány mosoly jelent meg. Ettől a kis gesztustól Kinga szíve megkönnyebbült, majd a szavak ömleni kezdtek belőle. Zoé ekkor lépett be a kávézó ajtaján. Amint megpillantotta őket, tudta, hogy nem szabad közbeavatkoznia most. Régóta nem látott már ennyi boldogságot barátnője arcán. Szó nélkül megfordult és kisétált az ajtón, tudván, hogy Kinga úgyis nemsokára hívni fogja, hogy mindenről beszámoljon. A lánynak fel sem tűnt, hogy pár perccel ezelőtt legjobb barátnője szinte mellette állt. Teljesen elfelejtette a valódi okát, hogy miért is ül a kávézóban, és hogy kivel is kéne találkoznia.

Kinga már nagyon régóta szeretett volna Leventével találkozni, de erre képtelen lett volna a barátja mellett. Nagyon megbánta már régebbi félrelépését is, nem akart még több csalódást okozni barátjának. Még mindig nem hitte el, hogy Levente, akire valamilyen szinten vágyott, már órák óta előtte ül. Igen…órák óta, hiszen már 2 órája folyamatosan beszélgetnek. Az idő, mint tényező, megszűnt körülöttük.

Amikor kint már sötétedni kezdett, tudták, hogy lassan el kell szakadniuk egymástól. Kinga barátjának már délután egy smst küldött, hogy ma éjjel későn ér haza, mivel Zoéval találkozik. Ebben a pillanatban jutott eszébe, hogy teljesen elfelejtette barátnőjét, tudta, hogy reggel az lesz első feladata, hogy kiengesztelje Őt.

Kinga Leventével együtt sétált ki a kávézó ajtaján. A fiú megígérte, hogy hazakíséri Őt, mivel minél tovább mellette szeretett volna maradni. A szokásos 3-as metróra szálltak fel, melyen egymás mellett foglaltak helyet. Levente nem bírta tartóztatni magát a lány közelségében. A vágy már a találkozásukkor is ott csillogott a szemében. Kingát kirázta a hideg, majd nehezebben kezdte szedni a levegőt, amikor a fiú elkezdte simogatni a combját. Tudta, hogy azonnal megálljt kellett volna parancsolnia, de az érzései elvakították. Csak azokra a pontokra tudott összpontosítani, ahol Levente ujjai érték Őt. A fiút nem zavarta, hogy a metrón mások is tartózkodnak, már túl régóta vágyott rá, hogy megérintse Kingát. Szerencse, hogy a tavaszias idő ellenére, a lány nyakában ott lógott kedvenc sálja, amely most jól jött, hogy eltakarja vele combját és Levente kezét. A velük szemben ülő idő hölgy, már percek óta furcsán nézte őket, de még ez sem tudta megakadályozni az „ifjú pár” játszadozását. Kinga már alig bírta visszafogni a belőle előtörő hangokat. Szerencsére, a következő megálló már a végállomás, ami 2 utcányira van a lány lakásától. Az odáig vezető úton végig egymás kezét szorongatták, a lépcsőn már kettesével szedték a lábukat. Kinga, amikor kinyitotta a lakása ajtaját, a barátját pillantotta meg, amint a nappaliba várakozott. Arcából kifutott a vér, megszólalni egyikőjük sem tudott.

A két fiú ismerte már egymást, de mindig is „ellenségek” voltak. Kinga odaszaladt barátjához és megpróbálta megmagyarázni a lehetetlennek tűnő helyzetet. A barátja megragadta karját a falhoz szorította, majd csókolta kezdte a testét. Így akarta kimutatni birtoklási vágyát. Levente nem tudta, hogy mihez is kezdjen, de lány szemében látta, hogy azt szeretné, ha maradna. Rövid gondolkodás után, úgy döntött, hogy ott marad és csatlakozik a pároshoz.

…. Hogy hogyan is végződött az este? A fantáziátokra bízom! :)

]]>
Fri, 19 Jun 2015 11:43:09 +0200 172349_35910
csillagainkban a hiba http://ef.blogger.hu/2015/05/04/csillagainkban-a-hiba „Nem árt, ha nem gyújtod meg. Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra.”  (Augustus Waters)

 

Csillagainkban a hiba. Sokaknak a könyv jut először az eszébe, míg másoknak az ebből készült film. Mostanában vettem újra kezembe a könyvet és úgy gondoltam újra neki kell állnom.

Kezdetben azt gondoltam, hogy majd egy összefoglalót írok a könyvről. Felmerült az is, hogy tapasztalataimat fogom megosztani. Végül úgy döntöttem, hogy nem is recenzió lesz belőle, hanem a saját véleményemet próbálom megfogalmazni erről a betegségről.

Rák. Ez a szó hallatán sokaknak a kemoterápia, sugárzás, hajhullás, majd végül a halál szavak jutnak eszükbe. Vannak, akik nem tudnak megbirkózni ezzel a gyilkos kórral. Itt akár a könyvből megemlíthetném Augustust. Vannak szerencsésebbek, akik ma már gyógyultnak nevezhetik magukat. Bár én úgy gondolom ebből a betegségből nincs teljes gyógyulás. Testileg túljuthatunk ezen a kóron, azonban lelkileg sosem lesz teljes a felépülés.

 

Először két éve találkoztam ezzel a betegséggel, mikor a nagymamámnál vastagbél daganatot diagnosztizáltak. Nem volt semmiféle előzménye. Egy rutin vizsgálatra készült a háziorvosához, ahonnan már mentővel vitték tovább a kórházba. Szerencsére Neki a jobb lapokat osztotta az élet. Egy műtéttel megúszta és további kezelésekre sem volt szüksége. Egy évvel később a nagynénémnél jóindulatú májdaganatot találtak. Ez is csak egy átlagos ellenőrzésnek indult, amikor a máján egy foltot vettek észre. Félévre rá a nagymamám testvérénél tüdődaganatot véltek felfedezni. Ő a műtét után a mai napig sugárkezelést kap.

Feltehetnénk azt a kérdést, hogy ki lesz a következő áldozat. A családom valamelyik tagja? Én? Akár valamelyik barátom? Erre sajnos nincs válasz. Próbálhatunk egészségesen élni és táplálkozni, azonban ez elől nincs menekvés. Ha mi vagyunk a "kiválasztottak" fel kell vennünk ez ellen kesztyűt, nem hagyhatjuk, hogy ez a gyűlöletes betegség még több áldozatot szedjen. Reménykedhetünk benne, hogy a könyvben említett Phalanxifor nevű gyógyszer tényleg egyszer képes lesz meggyógyítani ezt a betegséget vagy az orvostudomány mielőbb előáll valamiféle gyógymóddal.



]]>
Mon, 04 May 2015 17:52:01 +0200 172349_33786
köszönet!! http://ef.blogger.hu/2015/04/12/koszonet Már több mint félév telt el az első bejegyzésem óta. Számomra is megdöbbentő, hogy ilyen gyorsan telik az idő és már tavasz van. Olyan, mintha csak most klikkeltem volna rá először a közzététel gombra és várnék, hogy vajon hányan fogják elolvasni az "én kis bejegyzésemet".  A mai napig is ugyanolyan izgalommal nézem a statisztikát, hogy milyen sokan vagytok velem.

Az elején bele se gondoltam, hogy ennyien kíváncsiak lesznek majd rá. Sőt arra se gondoltam, hogy rendszeresen írok majd bejegyzéseket és nem fogom ezt is feladni, mint számtalan dolgot az életemben. Nem tanulok írónak, sőt magamról ezt sosem mondanám el. Egyfajta hobbinak tekintem némi szenvedéllyel. A mai napig az összes írásomban megtalálom önmagam, a jellemvonásaimat. Visszatekintve az első bejegyzésekre még most is elmosolyodom, de egyiket se bántam meg. Sok hibát találtam bennük, mind nyelvtanilag, mind irodalmi szempontból, de valahol mindenkinek el kell kezdenie.

Remélem az elkövetkező félévekben is ennyien olvassátok majd a blogomat. Igyekszem a történeteimet tovább folyatatni és a személyes élményeimet megosztani.

Köszönöm mindenkinek!

Lots of love

]]>
Sun, 12 Apr 2015 11:19:05 +0200 172349_32514
Nézz fel http://ef.blogger.hu/2015/03/16/nezz-fel Gondolkoztál már azon, hogy mi lenne, ha a mai napod lenne az utolsó?

Ki lenne az a személy, akivel még utoljára találkozni szeretnél?

Vele csinálnál még utoljára valamit?

Miért pont Őt választottad?

Helyes döntéseket hoztál eddigi életed során?

Változtatnál e valamin?

Megmernéd csinálni azt, amire eddig nem voltál képes?

Beteljesítenéd a legnagyobb kivánságaidat?

Hol van az a pont, ameddig hajlandó vagy elmenni?

Boldog vagy egyáltalán?

Mit jelent neked a boldogság?

Mi alapján döntötted el ezeket a válaszokat?

Gondolkoztál a válaszaidon vagy egyből mondtad ami eszedbe jutott?

Pár perc alatt rengeteg kérdés fut át az agyunkon. Válaszolunk rá,  majd a válasz után elkezdünk gondolkodni a válasz valóságos mélységén, majd újból megakarjuk változtatni a választásunkat.

Miért gondolkozunk ennyit apróságokon? Miért nem cselekszünk? Ezzel, hogy végig gondolunk egy választ, már rengeteg dolgot elszalasztunk az életünkben. Ülünk a laptopunk előtt, bepötyögjük a válaszunkat. Elővesszük okostelefonjainkat, megnézzük, hogy jött e új üzenetünk, ki "lájkolta" a legújabb képünket.

Miközben ezekkel az apróságokkal foglalkozunk a világ elrohan mellettünk. Csak egy pillanatra álljunk meg. Ne gondoljunk semmire és Nézzünk fel! Egy perc után fusson végig rajtad, hogy mit is vársz az életedtől. Sosincs késő változtatni!.

 

https://youtu.be/he3BFa2aRYc

 


]]>
Mon, 16 Mar 2015 09:07:25 +0100 172349_30593
várakozás http://ef.blogger.hu/2015/03/01/varakozas Van a várakozás...Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érekezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő -  ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repitsen.

]]>
Sun, 01 Mar 2015 17:30:35 +0100 172349_29340
Márai http://ef.blogger.hu/2015/02/07/marai „Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.

Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.

A biztos megöl, de túléled.  A kétely éltet, de belehalsz.

Az igazit elhagyjuk a többiért.  A többit az igazi miatt.

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.

Hibái miatt nem kell, vagy nem kell s ezért hibás?

Ha gyűlöljük, jósága is sért.

Aki szelídít, korcsosít is.

A legfájóbb kin örömet színlelni.

Sebzett szív csak sebezhet.

Eszünk vádolható. A szív törvény feletti.  Szívünk lebeszélhető. Rá sosem.

A vágy lehet ál. A csömör valódi. Lelkünknek elég a kép. A testnek a keret is kell.

Testet lehet venni. Lelket csak eladni.

A férfi addig él, míg kíván. A nő, míg kívánják.

Az elsőnek elalvó férj harmadiknak ébred. Ölel vagy fojt – a kígyónál egy fogás.

A legjobb smink egy csúf barátnő. Szűzen házasodni: fogmosás - evés  előtt.

„ A változatosság gyönyörködtet. – És gyönyörtelenít.”

Ha – „Elég volt”-, a férfi nősül. A nő válik. Az erény művirág. A bűn valódi gaz.

A hűségben a vágy emészt. Ha csalsz, az erkölcs.

Élni a bűnért szokás. Az erényért halni.”

Márai Sándor

]]>
Sat, 07 Feb 2015 19:53:00 +0100 172349_27884
parázs és láng http://ef.blogger.hu/2015/01/26/parazs-es-lang Kinga és Levente aznap ugyanarra a metrószerelvényre szállt fel és egymással szemben foglaltak helyet. Régóta ismerték már egymást, a közösségi hálón tartották a kapcsolatot. Mindig is megvolt közöttük a vonzás, azonban mindig ellenálltak neki, soha nem merték megtenni az első lépést. Csak kísértések voltak egymás számára. Ez a nap a szokványostól eltérően mégis máshogyan alakult. Az utazás alatt egy szót sem szóltak egymáshoz, azonban a tekintetüket nem bírták levenni egymásról. Kinga és Levente mintha egy másik dimenzióban lett volna. A körülöttük lévő tömeg nyüzsgése és a metróállomások neveit bemondó hölgy hangja sem tudta őket kimozdítani ebből az állapotból.

Mikor bemondták a Kálvin tér megálló nevét, mindketten egyszerre álltak fel és indultak el a kijárat felé. Kérdés és szó nélkül Levente lakása felé vették az irányt. Nem beszélték meg előre hova mennek, azonban mintha egy belső hang a házhoz irányította volna őket. A mellettük elrohanó embertömeg csak két jó barátnak hihette őket, viszont ha csak egy pillanatra is jobban megnézték volna őket, láthatták volna, hogy itt jóval többről van szó.

A metrómegállótól két utcányira volt Levente lakása. Mikor elértek a lépcsőházhoz, szinte már rohantak fel a lépcsőn. Az ajtó becsapódása után egymásnak estek és letépték egymásról a ruhát. Még a hálószobáig sem jutottak el, annyira akarták és kívánták egymást. Ha csak egy percre is valaki meglátta volna őket, azt hihette volna, hogy régóta nem volt már részük ilyen testi kapcsolatban. Ezzel ellentétben Kinga a barátjánál töltötte az elmúlt éjszakát és ezt Levente is nagyon jól tudta. Ennek ellenére a lánynak nem jutott eszébe egy pillanatra sem, hogy kapcsolatban él. Az éjjelt Kinga Leventénél töltötte és minden elnyomott vágyukat beteljesítették.

A másnap reggel semmilyen furcsaságot nem rejtegetett számukra. Egyikőjük sem bánta meg az elmúlt éjszaka történéseit, azonban mindketten tudták, hogy ennek nem lehet folytatása. Kingának, már több mint két éve volt barátja. Bármennyire is kívánta Leventét, a lelkiismerete nem hagyta volna nyugodni.

Az a bizonyos éjjel óta még mindig tartják a kapcsolatot, azonban már nem ugyanazzal a metróval járnak haza. Ha az utcán összetalálkoznak még mindig felfedezhető körülöttük a kísértés és a szikra. Mindketten nagyon jól tudják, ahol egyszer parázs volt, az még lángra lobbanhat.

]]>
Mon, 26 Jan 2015 14:11:12 +0100 172349_26677
pan!c http://ef.blogger.hu/2015/01/07/pan-c Nem szerettem volna így kezdeni az új év első bejegyzését, de valahogy mégis arra a pontra jutottam, hogy ezt muszáj megírnom.

Pontosan egy év telt el azóta, hogy felismerték a betegségemet. Sokan úgy gondolják, ez nem nevezhető semmiféle betegségnek, pedig az. Évekig nem tudsz róla, alattomosan ott él benned, majd egyszer csak előtör. Ez a neurosis vagy másképpen a pánikbetegség.

Érdekes történet, hogyan is derült ki. Már a középiskolában is megmutatta jeleit, azonban akkor még én se gondoltam komolynak. Mindenki szokott félni, izgulni egy – egy dolgozat, felelet vagy akár az érettségi előtt. Megjelenik a gyomorgörcs, a szorongás, de amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Kezdetben én is azt hittem, hogy csak erről van szó. Az egyetemen már rosszabbodni kezdtek ezek a jelek. A szorongás mellett megjelent a szapora szívdobogás, a füldobogás és a hányinger. A legrosszabb az egészben, hogy akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé sem szeretnéd. Nekem ez tömeget és a vizsgákat jelentette. Mindig vizsga előtt lettem rosszul, de olyannyira, hogy olyankor másra sem tudtam figyelni csak arra az állapotra. Még ennyi idő után sem tudnám megmondani, hogy mitől féltem. Nem magától a vizsgától, talán a megfelelési kényszertől. Másnak ez viccesen hangozhat, de egy velem egy cipőben járó embernek ez nem az.

A családomon kivül más nem tudta, hogy mi zajlik bennem. Pszichológusoktól kezdve pszichiáterekig sok embernél jártam mire megtaláltam a nekem segíteni tudó embert. Fontos megjegyezni, hogy ezt a betegséget csupán kezelni lehet, végleges gyógyítás nem igen létezik. Hosszú időbe telt, mire megtanultam azokat a gyakorlatokat és légzéstechnikákat, amivel csökkenthető ez a fajta pánik.

Ma már azt mondhatom, hogy jól érzem magam. Vannak olyan helyzetek, amikor előjön, de most már képes vagyok kezelni ezt. Mindenkinek azt mondhatom, ha valamilyen probléma merül fel és létezik rá gyógymód, akkor éljen a lehetőséggel. Sok fajta betegséggel együtt lehet élni, azonban nem érdemes.

 

Ezt a kis bejegyzést Lakatos Leventével zárnám: "Démonok léteznek. (...) Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem."

]]>
Wed, 07 Jan 2015 19:22:52 +0100 172349_24413
xmas http://ef.blogger.hu/2014/12/24/xmas Boldog karácsonyt kívánok Olvasók!!! :))

(ui.: és sok ajándékot Mindenkinek!! :):*)

]]>
Wed, 24 Dec 2014 10:25:07 +0100 172349_22592