eF's life

Csupán gondolatok felvázolásának indult, hogy mi lesz belőle??! Meglátjuk...

parázs és láng

Kinga és Levente aznap ugyanarra a metrószerelvényre szállt fel és egymással szemben foglaltak helyet. Régóta ismerték már egymást, a közösségi hálón tartották a kapcsolatot. Mindig is megvolt közöttük a vonzás, azonban mindig ellenálltak neki, soha nem merték megtenni az első lépést. Csak kísértések voltak egymás számára. Ez a nap a szokványostól eltérően mégis máshogyan alakult. Az utazás alatt egy szót sem szóltak egymáshoz, azonban a tekintetüket nem bírták levenni egymásról. Kinga és Levente mintha egy másik dimenzióban lett volna. A körülöttük lévő tömeg nyüzsgése és a metróállomások neveit bemondó hölgy hangja sem tudta őket kimozdítani ebből az állapotból.

Mikor bemondták a Kálvin tér megálló nevét, mindketten egyszerre álltak fel és indultak el a kijárat felé. Kérdés és szó nélkül Levente lakása felé vették az irányt. Nem beszélték meg előre hova mennek, azonban mintha egy belső hang a házhoz irányította volna őket. A mellettük elrohanó embertömeg csak két jó barátnak hihette őket, viszont ha csak egy pillanatra is jobban megnézték volna őket, láthatták volna, hogy itt jóval többről van szó.

A metrómegállótól két utcányira volt Levente lakása. Mikor elértek a lépcsőházhoz, szinte már rohantak fel a lépcsőn. Az ajtó becsapódása után egymásnak estek és letépték egymásról a ruhát. Még a hálószobáig sem jutottak el, annyira akarták és kívánták egymást. Ha csak egy percre is valaki meglátta volna őket, azt hihette volna, hogy régóta nem volt már részük ilyen testi kapcsolatban. Ezzel ellentétben Kinga a barátjánál töltötte az elmúlt éjszakát és ezt Levente is nagyon jól tudta. Ennek ellenére a lánynak nem jutott eszébe egy pillanatra sem, hogy kapcsolatban él. Az éjjelt Kinga Leventénél töltötte és minden elnyomott vágyukat beteljesítették.

A másnap reggel semmilyen furcsaságot nem rejtegetett számukra. Egyikőjük sem bánta meg az elmúlt éjszaka történéseit, azonban mindketten tudták, hogy ennek nem lehet folytatása. Kingának, már több mint két éve volt barátja. Bármennyire is kívánta Leventét, a lelkiismerete nem hagyta volna nyugodni.

Az a bizonyos éjjel óta még mindig tartják a kapcsolatot, azonban már nem ugyanazzal a metróval járnak haza. Ha az utcán összetalálkoznak még mindig felfedezhető körülöttük a kísértés és a szikra. Mindketten nagyon jól tudják, ahol egyszer parázs volt, az még lángra lobbanhat.

pan!c

Nem szerettem volna így kezdeni az új év első bejegyzését, de valahogy mégis arra a pontra jutottam, hogy ezt muszáj megírnom.

Pontosan egy év telt el azóta, hogy felismerték a betegségemet. Sokan úgy gondolják, ez nem nevezhető semmiféle betegségnek, pedig az. Évekig nem tudsz róla, alattomosan ott él benned, majd egyszer csak előtör. Ez a neurosis vagy másképpen a pánikbetegség.

Érdekes történet, hogyan is derült ki. Már a középiskolában is megmutatta jeleit, azonban akkor még én se gondoltam komolynak. Mindenki szokott félni, izgulni egy – egy dolgozat, felelet vagy akár az érettségi előtt. Megjelenik a gyomorgörcs, a szorongás, de amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Kezdetben én is azt hittem, hogy csak erről van szó. Az egyetemen már rosszabbodni kezdtek ezek a jelek. A szorongás mellett megjelent a szapora szívdobogás, a füldobogás és a hányinger. A legrosszabb az egészben, hogy akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé sem szeretnéd. Nekem ez tömeget és a vizsgákat jelentette. Mindig vizsga előtt lettem rosszul, de olyannyira, hogy olyankor másra sem tudtam figyelni csak arra az állapotra. Még ennyi idő után sem tudnám megmondani, hogy mitől féltem. Nem magától a vizsgától, talán a megfelelési kényszertől. Másnak ez viccesen hangozhat, de egy velem egy cipőben járó embernek ez nem az.

A családomon kivül más nem tudta, hogy mi zajlik bennem. Pszichológusoktól kezdve pszichiáterekig sok embernél jártam mire megtaláltam a nekem segíteni tudó embert. Fontos megjegyezni, hogy ezt a betegséget csupán kezelni lehet, végleges gyógyítás nem igen létezik. Hosszú időbe telt, mire megtanultam azokat a gyakorlatokat és légzéstechnikákat, amivel csökkenthető ez a fajta pánik.

Ma már azt mondhatom, hogy jól érzem magam. Vannak olyan helyzetek, amikor előjön, de most már képes vagyok kezelni ezt. Mindenkinek azt mondhatom, ha valamilyen probléma merül fel és létezik rá gyógymód, akkor éljen a lehetőséggel. Sok fajta betegséggel együtt lehet élni, azonban nem érdemes.

 

Ezt a kis bejegyzést Lakatos Leventével zárnám: "Démonok léteznek. (...) Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem."