„Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.

Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.

A biztos megöl, de túléled.  A kétely éltet, de belehalsz.

Az igazit elhagyjuk a többiért.  A többit az igazi miatt.

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.

Hibái miatt nem kell, vagy nem kell s ezért hibás?

Ha gyűlöljük, jósága is sért.

Aki szelídít, korcsosít is.

A legfájóbb kin örömet színlelni.

Sebzett szív csak sebezhet.

Eszünk vádolható. A szív törvény feletti.  Szívünk lebeszélhető. Rá sosem.

A vágy lehet ál. A csömör valódi. Lelkünknek elég a kép. A testnek a keret is kell.

Testet lehet venni. Lelket csak eladni.

A férfi addig él, míg kíván. A nő, míg kívánják.

Az elsőnek elalvó férj harmadiknak ébred. Ölel vagy fojt – a kígyónál egy fogás.

A legjobb smink egy csúf barátnő. Szűzen házasodni: fogmosás - evés  előtt.

„ A változatosság gyönyörködtet. – És gyönyörtelenít.”

Ha – „Elég volt”-, a férfi nősül. A nő válik. Az erény művirág. A bűn valódi gaz.

A hűségben a vágy emészt. Ha csalsz, az erkölcs.

Élni a bűnért szokás. Az erényért halni.”

Márai Sándor