Kinga és Levente aznap ugyanarra a metrószerelvényre szállt fel és egymással szemben foglaltak helyet. Régóta ismerték már egymást, a közösségi hálón tartották a kapcsolatot. Mindig is megvolt közöttük a vonzás, azonban mindig ellenálltak neki, soha nem merték megtenni az első lépést. Csak kísértések voltak egymás számára. Ez a nap a szokványostól eltérően mégis máshogyan alakult. Az utazás alatt egy szót sem szóltak egymáshoz, azonban a tekintetüket nem bírták levenni egymásról. Kinga és Levente mintha egy másik dimenzióban lett volna. A körülöttük lévő tömeg nyüzsgése és a metróállomások neveit bemondó hölgy hangja sem tudta őket kimozdítani ebből az állapotból.

Mikor bemondták a Kálvin tér megálló nevét, mindketten egyszerre álltak fel és indultak el a kijárat felé. Kérdés és szó nélkül Levente lakása felé vették az irányt. Nem beszélték meg előre hova mennek, azonban mintha egy belső hang a házhoz irányította volna őket. A mellettük elrohanó embertömeg csak két jó barátnak hihette őket, viszont ha csak egy pillanatra is jobban megnézték volna őket, láthatták volna, hogy itt jóval többről van szó.

A metrómegállótól két utcányira volt Levente lakása. Mikor elértek a lépcsőházhoz, szinte már rohantak fel a lépcsőn. Az ajtó becsapódása után egymásnak estek és letépték egymásról a ruhát. Még a hálószobáig sem jutottak el, annyira akarták és kívánták egymást. Ha csak egy percre is valaki meglátta volna őket, azt hihette volna, hogy régóta nem volt már részük ilyen testi kapcsolatban. Ezzel ellentétben Kinga a barátjánál töltötte az elmúlt éjszakát és ezt Levente is nagyon jól tudta. Ennek ellenére a lánynak nem jutott eszébe egy pillanatra sem, hogy kapcsolatban él. Az éjjelt Kinga Leventénél töltötte és minden elnyomott vágyukat beteljesítették.

A másnap reggel semmilyen furcsaságot nem rejtegetett számukra. Egyikőjük sem bánta meg az elmúlt éjszaka történéseit, azonban mindketten tudták, hogy ennek nem lehet folytatása. Kingának, már több mint két éve volt barátja. Bármennyire is kívánta Leventét, a lelkiismerete nem hagyta volna nyugodni.

Az a bizonyos éjjel óta még mindig tartják a kapcsolatot, azonban már nem ugyanazzal a metróval járnak haza. Ha az utcán összetalálkoznak még mindig felfedezhető körülöttük a kísértés és a szikra. Mindketten nagyon jól tudják, ahol egyszer parázs volt, az még lángra lobbanhat.