Nem szerettem volna így kezdeni az új év első bejegyzését, de valahogy mégis arra a pontra jutottam, hogy ezt muszáj megírnom.

Pontosan egy év telt el azóta, hogy felismerték a betegségemet. Sokan úgy gondolják, ez nem nevezhető semmiféle betegségnek, pedig az. Évekig nem tudsz róla, alattomosan ott él benned, majd egyszer csak előtör. Ez a neurosis vagy másképpen a pánikbetegség.

Érdekes történet, hogyan is derült ki. Már a középiskolában is megmutatta jeleit, azonban akkor még én se gondoltam komolynak. Mindenki szokott félni, izgulni egy – egy dolgozat, felelet vagy akár az érettségi előtt. Megjelenik a gyomorgörcs, a szorongás, de amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Kezdetben én is azt hittem, hogy csak erről van szó. Az egyetemen már rosszabbodni kezdtek ezek a jelek. A szorongás mellett megjelent a szapora szívdobogás, a füldobogás és a hányinger. A legrosszabb az egészben, hogy akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé sem szeretnéd. Nekem ez tömeget és a vizsgákat jelentette. Mindig vizsga előtt lettem rosszul, de olyannyira, hogy olyankor másra sem tudtam figyelni csak arra az állapotra. Még ennyi idő után sem tudnám megmondani, hogy mitől féltem. Nem magától a vizsgától, talán a megfelelési kényszertől. Másnak ez viccesen hangozhat, de egy velem egy cipőben járó embernek ez nem az.

A családomon kivül más nem tudta, hogy mi zajlik bennem. Pszichológusoktól kezdve pszichiáterekig sok embernél jártam mire megtaláltam a nekem segíteni tudó embert. Fontos megjegyezni, hogy ezt a betegséget csupán kezelni lehet, végleges gyógyítás nem igen létezik. Hosszú időbe telt, mire megtanultam azokat a gyakorlatokat és légzéstechnikákat, amivel csökkenthető ez a fajta pánik.

Ma már azt mondhatom, hogy jól érzem magam. Vannak olyan helyzetek, amikor előjön, de most már képes vagyok kezelni ezt. Mindenkinek azt mondhatom, ha valamilyen probléma merül fel és létezik rá gyógymód, akkor éljen a lehetőséggel. Sok fajta betegséggel együtt lehet élni, azonban nem érdemes.

 

Ezt a kis bejegyzést Lakatos Leventével zárnám: "Démonok léteznek. (...) Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem."